[0] 

A Kopint Konjunktúrakutatási Alapítvány tanulmánya, amely a Commerzbank támogatásával jött létre, szakít a szokásos elemzési módszerekkel, amelyek a vállalati szektor egészének, vagy egyes csoportjainak az átlagos teljesítményét vizsgálják. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a vállalati átlagok mögött milyen, az átlagtól eltérő vállalati teljesítmények húzódnak meg, és ezek milyen - az eredmény-kimutatásokból megállapítható - pénzügyi jellemzőkkel vannak összefüggésben.

Az elemzés statisztikai hátterét az APEH vállalatsoros anonimizált vállalati eredmény-kimutatásának adatbázisa szolgálta. Az adatbázisból azokat a vállalatokat válogattuk le, amelyek 2003-2007 között folyamatosan működtek. Az elemzést azokra az ágazatokra terjesztettük ki, amelyek a versenyszektorban, vagy legalábbis versenyszerűen működnek, és az ágazatban elegendő számú vállalat tevékenykedik (összesen 33 ágazat). A tisztítás és az ágazati szűkítés után a mintában 63 ezer vállalat maradt.

A vizsgálat céljából a vállalatokat a vizsgált időszakban a nettó árbevétel változása alapján öt növekedési kategóriába osztottuk (1. zsugorodó, 2. stagnáló, 3. növekvő, 4. kiemelkedően növekvő vállalatok, valamint 5. „rakéták"). Az egyes növekedési kategóriákba tartozó vállalatok elemzését különböző metszetekben végeztük el: ágazatok, vállalati méret, valamint tulajdonosi (külföldi-belföldi) szerkezetben. A vizsgálat során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon mi a közös jellemző az egyes növekedési/csökkenési kategóriába tartozó vállalatcsoportokban, milyen értékesítési irányokkal, valamint pénzügyi mutatókkal magyarázható árbevételük változása.

Főbb megállapítások:

• 1. 2003-2007 között a vizsgált ágazatokba tartozó magyar vállalatok mintegy felét (47,8%-át) csökkenő, illetve stagnáló teljesítmény jellemezte, miközben a cégek mintegy egyharmada jelentős, további 20% pedig rendkívül dinamikus növekedést tudott felmutatni. Az utóbbi csoportba tartozik az a 4,5%-nyi (2.883) vállalat, amely több mint tízszeresére növelte teljesítményét.

Ezek az adatok jelentősen árnyalják a „magyar vállalatokról" alkotott megállapításokat, amelyek a magyarországi vállalatokról általában szól, mivel a vizsgált időszakban az átlagosan szerény eredmények mögött nagyon eltérő vállalati teljesítmények húzódnak meg.

• 2. A kiemelkedően növekvő vállalatok expanziójának fő hajtóereje valamennyi vállalati méretkategóriában az exportteljesítmény volt. Elsősorban azok a vállalatok tudtak magas növekedést felmutatni, amelyek jelentősen bővítették kivitelüket
• 3. Az egyes növekedési kategóriába tartozó vállalatok részaránya között nem mérhető lényeges különbség sem a vállalati méret, sem a tulajdoni szerkezet szerint. legalábbis mindenképpen kisebb, mint ami a közvéleményben kialakult a különböző tulajdonú és méretű vállalatokról.
• 4. A kiemelkedően növekvő vállalatok részaránya az egyes ágazatokban meglepően nagy stabilitást mutat, annak ellenére, hogy, az egyes ágazatok nettó árbevétele nagyon eltérő módon alakult a vizsgált években. A vállalatok növekedési mintái kevéssé függtek attól, hogy bővülő, vagy éppen depressziós ágazatban működtek. Az ágazati különbségek ellenére minden, még a legrosszabb helyzetben lévő ágazatokban is található legalább 10-15%-nyi vállalat, amely 2003-2007 között különösen dinamikus növekedést tudott elérni.
• 5. A kiemelkedően növekvő vállalatok jelentősen átrendezték az egyes ágazatokon belüli erőviszonyokat az ágazat nettó árbevételéből, illetve exportjából való részesedés terén.

A két felső növekedési kategóriába tartozó vállalatok a (azaz a 150%-nál nagyobb növekedést elérők) valamennyi vizsgált ágazatban egy jellemzően alacsony szintről viszonylag magas ágazati részarányt értek el, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a mintában szereplő többi vizsgált vállalat (zsugorodók, stagnálók és jelentősen növekedők) részaránya ennyivel mérséklődött a vizsgált 5 évben.

• 6. A kiemelkedően dinamikus vállalatok nyeresége 2003-ban még szinte minden méretkategó­riában alacsonyabb, veszteségük pedig magasabb volt, mint az átlag. 2007-re a helyzet megváltozott: a kiemelkedően dinamikus vállalatok üzemi eredménye lényegesen javult: a nyereségek számottevően emelkedtek az árbevétel arányában, a veszteségek pedig mérséklődtek.

Mindazonáltal, a nettó árbevételüket kimagaslóan, 150-900%-kal, és a „csak gyorsan" 20-150%-kal növelő vállalatcsoport (3. növekedési kategória) üzemi eredménye között alapjában véve nem állapítható meg lényeges különbség a gyorsabban növekvők javára. A vállalati nyereség átmeneti romlását a gyorsan növekvők esetében részben a növekedéshez szükséges beruházások okozzák, amelyek költségelemként jelentkeznek, azaz rontják a vállalatok jövedelmezőségét.

• 7. Az előző pontban megfogalmazott állítást, miszerint a kiemelkedően gyorsan növekvő vállalatok üzemi eredményét a beruházások amortizációja is rontja, a hiteladatok teljes mértékben alátámasztják. 2003-ban a kiemelkedően dinamikus vállalatok nettó árbevétel arányos hosszú lejáratú pénzügyi kötelezettségei lényegesen meghaladták a vizsgált vállalatok átlagát, a „rakéták" hosszú és rövid lejáratú kötelezettségei pedig egyenesen annak többszörösét tették ki. 2007-re ez a helyzet konszolidálódott, s a kiemelkedően növekvő vállalatcsoportok pénzügyi kötelezettségei belesimultak az átlagba.

A kiemelkedően gyorsan növekvő vállalatok a növekedéshez szükséges fejlesztéseket a hitelfelvételen kívül egyéb tőkebevonási formákból (tőkeemeléssel) fedezték, ezt jelzi a jegyzett tőke átlagosnál gyorsabb növekedése 2003-2007 között.

• 8. 2003-ban a később kiemelkedően dinamikussá vált vállalatok 1 főre eső bérköltsége még minden méretkategóriában elmaradt az átlagtól, 2007-re azonban már jellemzően túlszárnyalták azt. Ezeknél a vállalatoknál minden méretkategóriában az átlagosnál lényegesen nagyobb létszámnövelés következett be. A nettó árbevételt kiemelkedően növelni tudó vállalatok személyi költségei a nettó árbevétel arányában jelentősen csökkentek, míg a zsugorodó-stagnáló vállalatok esetében ennek az ellenkezője figyelhető meg.
• 9. A munkatermelékenység, azaz az 1 főre jutó bruttó hozzáadott érték a kiemelkedően növekvő vállalatok esetében gyors ütemben emelkedett, és 2007-ben már valamennyi méretkategóriában meghaladta az átlagos termelékenységet.
• 10. A kiemelkedően növekvő vállalatok a magyar gazdaság olyan szegmensét képezik, amelyre mindenképpen oda kell figyelni: az elemzés eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaságnak igenis van egy olyan része, amely a gazdaság általános lejtmenete mellett is jelentős növekedési pályára tudott állni. A hitelfelvétel a növekedés fontos forrása, ezért a hitelcsatornák bedugulása jelentősen akadályozhatja a növekedési ambíciókkal bíró vállalatok növekedését. Az export a legfontosabb kitörési pont, ezért a kivitel támogatása institucionális eszközökkel segítheti a növekedni vágyó vállalatok lehetőségeit

Dr. Walter György, a hazai piacon vállalati bankként ismert Commezbank Zrt. vezérigazgató-helyettesét a kapott következtetések nem lepték meg. A negatív jelenségek helyett azonban elsősorban azt hangsúlyozta ki, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére az elmúlt időszakban is láthattunk pozitív gyakorlati példákat, azaz olyan cégeket, akik sikerre vitték vállalatukat. Leginkább azok a vállalatok lehettek eredményesek, akik az utóbbi években hangsúlyt fektettek a beruházásokra és fejlesztésekre, valamint az exporttevékenység bővítését is prioritásként kezelték. Egyértelműen látszik, hogy mindezen célok megvalósításához azonban szinte minden alkalommal szükség volt egy megbízható finanszírozó banki partnerre is, amelyet, úgy tűnik, ezen cégek meg is találtak. A Commerzbank a kedvezőtlen piaci viszonyok ellenére sem állította le hitelezését, és nem csak jelenlegi ügyfeleit szolgálta ki a közelmúltban, hanem jelenleg is folyamatosan kutat a piacon újabb partnerek után.   

[0]1.	[0]2.	[0]3.
[0]4.	[0]5.	[0]6.
[0]7.	[0]8.	[0]9.
[0]10.	[0]11.	[0]12.
[0]13.	[0]14.	[0]15.
[0]16.	[0]17.	[0]18.
[0]19.	[0]20.	[0]21.